Love Metal
2004.10.07. 16:55
A számok lefordítva Magyarra
Élve eltemetve a szerelem által(Buried Alive By Love) Írta: Ville Valo
Megint a vereség terhe Nehezedik a vállamra És a súly elviselhetetlen Sírod ott van, ahol a szíved Mondanom kellett volna neki De egy szörnyû titok rejtõzött bennem
Sírni nem más, mint tudni, hogy élsz De az én könnyfolyóm medre száraz Sosem akartalak bolondítani, nem De egy hideg szív halott szív És úgy érzem, mintha a szerelem élve eltemetett volna
Ha meghalok mielõtt felébredek Imádkozz, hogy senki ne vigye el a lelkem Ha felébredek, mielõtt meghalok Ments meg a mosolyoddal
Ha meghalok mielõtt felébredek Imádkozz, hogy senki ne vigye el a lelkem Ha felébredek, mielõtt meghalok Ments meg a mosolyoddal
A hiábavalóság csókja lelki gyilkossággal áldott meg És kielégíthetetlenül táplálta a háború isteneit Otthonod ott van, ahol a sötét Mondanom kellett volna neki És elpusztíthatatlanul megöleltem a tüzet
Meghalni nem más, mint tudni, hogy élsz És a vérfolyóm medre nem lesz száraz Sosem akartalak elveszíteni, nem De egy hideg szív halott szív És úgy érzem, mintha a szerelem élve eltemetett volna
Ha meghalok mielõtt felébredek Imádkozz, hogy senki ne vigye el a lelkem Ha felébredek, mielõtt meghalok Ments meg a mosolyoddal
Ha meghalok mielõtt felébredek Imádkozz, hogy senki ne vigye el a lelkem Ha felébredek, mielõtt meghalok Ments meg a mosolyoddal
Oh, úgy tûnik, hogy sírni nem más, mint tudni, hogy élsz És a könnyfolyóm kiszáradt Sosem akartalak bolondítani, nem De egy hideg szív halott szív És egy elhagyott lélek eltávozott Egy hideg szív halott szív És úgy érzem, mintha a szerelem élve eltemetett volna
Ha meghalok mielõtt felébredek Imádkozz, hogy senki ne vigye el a lelkem Ha felébredek, mielõtt meghalok Ments meg a mosolyoddal
Ha meghalok mielõtt felébredek Imádkozz, hogy senki ne vigye el a lelkem Ha felébredek, mielõtt meghalok Ments meg a mosolyoddal
A szerelem élve eltemetett A szerelem élve eltemetett A szerelem élve eltemetett
Szívek temetése(The Funeral Of Hearts) Írta: Ville Valo
A szerelem szívek temetése És egy óda a kegyetlenséghez Amikor az angyalok a gonosz virágain Vért könnyeznek
A szívek temetése És kegyelemkérés Amikor a szerelem fegyver Mely elválaszt tõled
Nap volt a lány Gyengén ragyogott Reményeid és álmaid sírján Hold volt a fiú Befestett téged Oly sebezhetõ és halvány fényével
A szerelem szívek temetése És egy óda a kegyetlenséghez Amikor az angyalok a gonosz virágain Vért könnyeznek
A szívek temetése És kegyelemkérés Amikor a szerelem fegyver Mely elválaszt tõled
Szél volt a lány És felhozta a gondjaid és félelmeid, melyeket évek óta próbálsz elfelejteni Tûz volt a fiú, nyugtalan és vad És te olyan voltál, mint egy éjjeli lepke e tûz körül
Szívek temetése...
Eretnek pecsét az isteni felett Ima egy istenhez, aki süket és vak Az utolsó kenet a tûzben égõ léleknek Három kis szó és egy kérdés: mért?
A szerelem szívek temetése És egy óda a kegyetlenséghez Amikor az angyalok a gonosz virágain Vért könnyeznek
A szívek temetése És kegyelemkérés Amikor a szerelem fegyver Mely elválaszt tõled
A jóvátehetõn túl(Beyond Redemption) Írta: Ville Valo
Oh látom sebeid Tudom hogy szerezted õket Így érzékileg megvágva és vérezve, amíg meg nem halsz Már láttam mindezt, szépséget és ragyogást összetörve Ez olyan, mint mikor a menny válik feketévé és a pokol fehérré A jó rosszá és a rossz jóvá
Most Érezd, ahogy kõvé válik a szíved Érezd, ahogy átdöfik bátor lelked Már túl vagy azon, mi jóvátehetõ És senki sem fog elkapni, ha esel
Látom, ahogy mászol, már járni is alig bírsz És kitárt karokkal továbbra is többért könyörögsz Már voltam ilyen helyzetben, kopogtattam ugyanazon az ajtón Ez olyan, mint mikor a gyûlölet szeretetté és a szeretet gyûlöletté változik A hit kétség és a kétség hit lesz
Most Érezd, ahogy kõvé válik a szíved Érezd, ahogy átdöfik bátor lelked Már túl vagy azon, mit jóvá lehet tenni És senki nem fog elkapni, ha esel
Édes zûrzavar(Sweet Pandemonium) Írta: Ville Valo
Ma olyan messzinek tûnik a holnap És a hiábavaló várakozás, igen Oly biztonságban, a szerelem vakító fényében szabadjára engedve A tegnap sírjában, igen
Az igazság, ami megszabadíthatná a lelkeket Édes zûrzavarba van temetve Amit elrejt a hitetlenség A titok leplezetlen marad az édes zûrzavarban
Félve, hogy minden változatlan marad ebben a gyenge álomban, igen A tett ígéretek összetört maradványait szégyellve, igen
Az igazság, ami megszabadíthatná e lelkeket Édes zûrzavarba van temetve Amit elrejt a hitetlenség A rejtély leplezetlen marad az édes zûrzavarban
A haragtól és a fájdalomtól kimerülten Az irigység és a kapzsiság által idegesítve A titok felfedésért kiált A titok mélyen, édes zûrzavarban nyugszik
Az igazság, ami megszabadíthatná e lelkeket Édes zûrzavarba van temetve Amit elrejt a hitetlenség A rejtély leplezetlen marad az édes zûrzavarban
Tûzben égõ lélek(Soul On Fire) Írta: Ville Valo
Van egy láng, ami tévútra vezeti a lelkeket Senki nincs biztonságban e fájdalom gyengéd érintésétõl És minden nap új rabokra vadászik Hogy a sír szépségét ünnepelje
Olyanok vagyunk, mint az élõ holtak Mindenünket feláldozunk Egy fagyos szívért és egy tûzben égõ lélekért Megszabadításért könyörgünk Egy fagyos szívvel és egy tûzben égõ lélekkel És megint kegyvesztettekké válunk És a gyûlölet fog megvédeni az esõ elõl A szégyen szent szívének rabjai vagyunk És a napfény által lágyan megerõszakoltak
Olyanok vagyunk, mint az élõ holtak Mindenünket feláldozunk Egy fagyos szívért és egy tûzben égõ lélekért Megszabadításért könyörgünk Egy fagyos szívvel és egy tûzben égõ lélekkel
Az isteni kétségbeesés rabjaiként A kereszt mérgét hordjuk A bûntudat halálunkig elkísér
Olyanok vagyunk, mint az élõ holtak Mindenünket feláldozunk Egy fagyos szívért és egy tûzben égõ lélekért Megszabadításért könyörgünk Egy fagyos szívvel és egy tûzben égõ lélekkel
A szentség(The Sacrament) Írta: Ville Valo
Hallom, ahogy lélegzel - oly messze innét Olyan közelinek és valóságosnak érzem az érintésed És tudom, Hogy templomom nem ezüst és arany Dicsfénye a lelkek ítéletén túl nyugszik A parancsolatokat vigasz és melegség alkotja
Tudod, hogy szent álmunk nem fog szertefoszlani A szentély gyenge és oly törékeny A szerelem szentsége A melegség szentsége igaz A szentség Te vagy
Hallom, ahogy sírsz - oly távol innét Úgy érzem könnyeid ízét, mintha mellettem lennél És tudom, Hogy gyenge imáim nem tudják meggyógyítani Az õsi sebeket, melyek mélyek és drágák A megnyilatkozás gyûlölet és félelem
Tudod, hogy szent álmunk nem fog szertefoszlani A szentély gyenge és oly törékeny A szerelem szentsége A melegség szentsége igaz A szentség Te vagy
A szentség Te vagy 4x
Tudod, hogy szent álmunk nem fog szertefoszlani A szentély gyenge és oly törékeny A szerelem szentsége A melegség szentsége igaz A szentség Te vagy
Erõd könnyekbõl(This Fortress Of Tears) Írta: Ville Valo
Már senki nem bánthat téged Ezen a biztos és szilárd menedékhelyen Már senki sem menthet meg téged Ettõl a kegytõl, amiben megfulladsz Tartsd vissza a lélegzeted, miközben elmerülsz
Ezt a könnyerõdöt A félelmeimbõl építettem - Neked Ez az erõd nem dõl össze Erõsre építettem - Neked
Már senki sem szabadíthat ki téged A szíved köré fonódott láncok közül Már nem kell félned Csak merülj el ebben az ürességben És közben tartsd vissza a lélegzeted
Ezt a könnyerõdöt A félelmeimbõl építettem - Neked Ez az erõd nem dõl össze Erõsre építettem - Neked
Már senki nem bánthat téged Ezen a biztos és szilárd menedékhelyen Csak tartasd vissza a lélegzeted míg merülsz
Ezt a könnyerõdöt A félelmeimbõl építettem - Neked Ez az erõd nem dõl össze Erõsre építettem - Neked
Ezt a könnyerõdöt A félelmeimbõl építettem - Neked Higgy nekem Ez az erõd nem dõl össze Erõsre építettem - Neked
Félelemkör(Circle Of Fear) Írta: Ville Valo
Szívfájdalom kopogtat ajtaján Árnyékok táncolnak ablakán Folyton könnyek hullanak a padlóra Amint összedõl körülötte a világ
Ha meg akarod õt menteni Elõször magadon kell segítened Ha meg akarod szabadítani sebeitõl Ne a fájdalmaddal tedd Ha újra mosolyogni akarod látni Ne mutasd neki, hogy félsz Mert ugyanolyan a te félelmeid köre is
A szerelem olyan hideg lehet, mint a sír Egy egyirányú út a végtelen szomorúságig Az enyhe gyûlölet birodalma Ma, holnap nélkül
Ha meg akarod õt menteni Elõször magadon kell segítened Ha meg akarod szabadítani sebeitõl Ne a fájdalmaddal tedd Ha újra mosolyogni akarod látni Ne mutasd neki, hogy félsz Mert ugyanolyan a te félelmeid köre is
A sajnálat köre A gyûlölet köre A halál köre A te félelmeid köre is ugyanolyan A te félelmeid köre is ugyanolyan
Ha meg akarod õt menteni Elõször magadon kell segítened Ha meg akarod szabadítani sebeitõl Ne a fájdalmaddal tedd Ha újra mosolyogni akarod látni Ne mutasd neki, hogy félsz Mert ugyanolyan a te félelmeid köre is Ugyanolyan a te félelmeid köre is
Végtelen sötétség(Endless Dark) Írta: Ville Valo
Gyengéden bevilágít a fény A kegy kapui rajtam és rajtad Becsapja nyugtalan szívünk Egy rezgõ láng oly nyugodtan Elnyeli az éjszakát, így látjuk A félelmet, ami mellett oly erõsen kitartunk
De tudom hová tartozom Isteneidtõl messze Akik meggyógyítják a sebeket és megvilágítják Ezt a végtelen sötétséget Végtelen sötétséget Ezt a végtelen sötétséget
A fény magányosan rádvilágít A tûz eltemetett kapuin át A szerelmedbõl táplálkozik Gyenge a láng, ami távol tartott engem Az összeölelkezõ kegyetlenségtõl és gyengédségtõl Többé nem menti meg a lelkem
De tudom hová tartozom Isteneidtõl messze Akik meggyógyítják a sebeket és megvilágítják Ezt a végtelen sötétséget Végtelen sötétséget Ezt a végtelen sötétséget
De tudom hová tartozom Isteneidtõl messze Akik meggyógyítják a sebeket és megvilágítják Ezt a végtelen sötétséget
Akik meggyógyítják a sebeket Meggyógyítják a sebeket és megvilágítják Ezt a végtelen sötétséget Ami rádragyog és lecsillapítja lángoló szíved Ami igazságom egyenesen karjaidba temeti Ami elhagyatott szerelmünk sírját imádja Akik meggyógyítják a sebeket és megvilágítják Ezt a végtelen sötétséget
Az ösvény(The Path) Írta: Ville Valo
Nincs visszaút Az én végtelen ösvényemrõl Feketén kanyarog Szemeim elõtt A pokolba és vissza Fog vezetni még egyszer Ez mindenem, amint hol kegyelten, hol kegyvesztetten botladozok
Elhaló fények Kertjein megyek keresztül És utam mély és koromfekete Folyókat keresztez Az okot keresem Hogy mért ment el mellettünk az idõ
Minden lépéssel, amit teszek Egyre kevésbé ismerem magam És minden fogadalom, amit megszegek A szíved felé vezetõ úton Számtalanszor imádkoztam Megbocsátásért De isten csak a szemembe nevet És marad ez az ösvény Mely a magány karjába vezet
A sötétségen át Látom a hazavazetõ utat Az utazás végtelennek tûnik De folytatom Árnyak bukkannak fel És tûnnek el És éjünk hajnalba fullad
Minden könny között van egy mosoly Amit minden angyal irigy dallal köszönt Egy pillantás egy idegen szempárba És tudom, hogy hová tartozom
Elhaló fények Kertjein megyek keresztül És utam mély és koromfekete Folyókat keresztez Az okot keresem Hogy mért ment el mellettünk az idõ
A sötétségen át Látom a hazavazetõ utat Az utazás végtelennek tûnik De folytatom Árnyak bukkannak fel És tûnnek el És éjünk hajnalba fullad
Árnyak bukkannak fel és tûnnek el És éjünk hajnalba fullad
|