BIOGRÁFIA

Itt a HIM történetét szeretném elmondani azoknak,akik még nem ismerik. Ez még persze nem a végleges verzió, később még kibővítem.

A HIM egy finn metal-banda, akik azzal a szándékkal alakultak, hogy szeretetet csempésszenek a zenébe. Az ötlet Ville Hermanni Vallo fejében született meg, és 4 régi jó barátjával próbálta megvalósítani. Ez volt az első felállás:

Ville:Bass gitár

Linde (Mikko Lindström):Gitár

Migé Amour (Mikko Paanen) : Gitár

Juhana Rantala: Dob

Annto Melasniemi: Billentyűk

Az együttesben Ville énekelt, viszont hamar átadta a basszusgitárt Migének, így maradtak egy gitárosnál, és innentől nagy szerep jutott a billentyűsnek.

1996-ban jelent meg az első "albumuk" de ezen csak négy szám volt, és Finnországon kívül sehol nem lehetett kapni. Akkoriban His Infernal Majesty néven játszottak, (ördögi őfelsége), a kezdőbetűkből lett később HIM.

A névváltásra szükség volt, hiszen az első album címe (666 ways to love) és az együttes neve sátánistának tűnhetett. Az első külföldön is megjelent albumot (Greatest lovesongs vol. 666) tehát már "csak" a HIM szerezte. Ennek az albumnak hatalmas sikere lett világszerte. Jogosan, hiszen egyátalán nem olyan manapság divatos, két slágerre épített lemez. Egy szám sem töltelék, de néhány közülük kifejezetten népszerű lett. Ilyenek az Our Diabolical Rapture, a Your Sweet 666 és az egykori Chris Isaac sláger feldolgozása, a Wicked Game.

A számok gótikus stílusúak, de Ville a HIM által játszott zenét sokkal jobban szereti love metalnak hívni. Találó kifejezés, hiszen a számok többnyire a szeretetről és a halálról szólnak, sötét gitártémákkal, és szomorkás hangulatú énekkel.

A siker nemcsak a zseniális albumnak, hanem a közönség és a tagok viszonyának is köszönhető. A "mélyen tisztelt" hamar megszerette az együttest, főleg Ville lett nagy közönségkedvenc.

A bandából ezek után kivált Juhana, a helyére pedig Gas Lipsick érkezett. Az egészséges kinézetű dobos legalább olyan tehetséges, mint elődje, de a dobok szerepe az új számokban kisebb lett. Talán ezért nem nyerte el a HIM a legtöbb kemény zenéhez szokott rocker tetszését, de a Villeimádó tiniket nem zavarta a váltás. Érkezett még Juska Salminen a To/Die/Forból.

Ebben az időszakban született meg a love metal jelképe, a heartagram. Ez olyan mit egy ötszög egy szívvel keresztezve.

2000-ben felvették a Razorblade Romance című albumot. Ezen, mint már volt róla szó, nem volt túl extrém a dobjáték, és Linde gitárja sem harsant fel olyan gyakran, ettől függetlenül az album sikeresebb lett, mint elődje. Talán ez az igazán szeretetre métő daloknak köszönhető, mint a Poison Girl, a Gone With The Sin, és elsősorban a Join Me In Death. Érdekesség, hogy a közönséggel szemben Villének nem igazán tetszik az utóbbi szám.

A HIM sikerességét jelzi, hogy akkoriban két kategóriában is VIVA Comet díjasok lettek.

Ezután újabb tagcsere ,ezúttal is új billentyűssel veszik föl az új albumot, a Deep Shadows And Brilliant Highlights-t . Emerson Burton klasszikus zongoradarabokon nevelkedett ,tudása megkérdőjelezhetetlen, de az új album nem éppen dicsérhető. Voltak, akik ezért az albumért utálták meg az együtest, de ugyanakkor új rajongókat is nyert vele a HIM. Persze azok nem rockerek voltak, hanem popzeneimádó tömegek. A kiadó ezzel nagyot húzott, csak Villéék és jó sok rajongó bánta ezt a fordulatot.

A régi rajongók azért szívesen hallgatják a Heartache Every Momentet, a Salt In Our Woundsot, az In Joy And Sorrow-t, és a Predenting sem rossz, a Close To The Flame kellemes, de a többi egyrészt nagyon populáris, másrészt töltelékérzetet kelthet sokmindenkiben.

2002-ben az esetből tanulva nem hagyták, hogy a producerek döntsenek a számokról. Közben Villét elhagyta a barátnője Susana (bánatában rövidebbre vágatta a haját, és kötött sapkát öltött) , Linde pedig megnősült, majd a Love Metal című album felvétele után egy kislány várta otthon. Az album stílusán persze Ville érzései érzékelhetőbbek, a dalok az előzőekhez képest nagyon fájdalmasak, pesszimisták, de ez nem jelentett rosszat azok számára, akik a Deep Shadows után valami keményre vágytak. Akinek mégsem tetszett az album, az vigasztalódhatott a remek klipek nézegetésével, amik a Funeral of Heartshoz, a Buried Alive By Lovehoz és a Sacramenthez készültek. A dalok pedig a Deep Shadows slágereihez képest nagyon jól szólnak az élő koncerteken. Aki szereti a zongoramuzsikát fülelni, annak bizonyára a Sacrament nőtt a szívéhez, akit viszont Linde játéka nyűgöz le, az talán a Funeral Of Heartsot hallgatja szívesebben. Ville énekéről nem is beszélve. A frontember egyébként egy számban sem mondja, hogy "My Baby, My Darling". Ezeket újabb sötét gondolatokkal pótolták.

 Még egy újítás: ha a borítóra nézünk, nem  Ville "gyönyörűen" kisminkelt arcát látjuk, ugyanis most a Love Metal embléma került a helyére.  

Ezután 2004-ben kiadták az "And Love Said No" című válogatás-lemezt. Az új albumon megtalálhatóak a legnagyobb slágerek, de ez a tagok szerint nem a befejezést jelenti, mint más együttesek "Greatest-kiadványai". Egyébként van rajta két újnak mondtható szám, a Solitary Man, és az album címadó dala. Mind a kettőhöz készült klip is. Ville szerencsére újra megnövesztette a haját, tagcsere nem várható, minden jel arra mutat, hogy nemsokára (talán jövőre) egy teljesen új albummal is előrukkolnak, az is lehet hogy a régi HIM-stílusban. De ez még a jövő zenéje!

Egyelőre ennyi,amint van valami hír, frissítem, illetve az eddig írtakat tökéletesítgetem!!!